A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

Bizonyítékon alapuló válasz

A helyi ezüstkészítmények nem alkalmazhatók nem égési sérülések ke­zelésére, mivel nem gyorsítják a sebgyógyulást (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok szisztematikus áttekintésén alapul). Az orvosi tisztaságú méz alkalmas lehet a bőr teljes mélységére ki nem terjedő égések gyógyulási idejének rövidítésére, a lacerációk, műtéti sebek, krónikus sebek vagy keringési fekélyek esetében viszont hatásta­lanok (A szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgá­latok szisztematikus áttekintésén alapul). Helyi antibiotikumkezeléssel csökkenthető a klinikai fertőzések előfordulási gyakorisága gyermekek kis akut sérülései esetén (B szintű ajánlás, egyetlen véletlen besorolá­sos, kontrollcsoportos vizsgálaton alapul). A mupirocin (Bactroban), a bacitracin/neomycin/polymyxin B kenőcs (Neosporin) és más, neomycint tartalmazó helyi készítmények nem gyorsítják a biopsziás sebek gyógyulását, sőt dermatitiszt és antibiotikumrezisztenciát okozhatnak.

Az Egyesült Államokban a szülész-nőgyógyászok egyre több olyan nőt látnak el, akik korábban a női nemi szervek megcsonkításán estek át.

A kezdeti stádiumú emlőrák műtétekor a műtéti üreg „leborotválásával” felére csökkenthető az ismételt műtét szükségessége.

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.